Még párszor eljátszottam, hogy félig eltűntem a hóban, majd idővel megtanultam gyors léptekkel, szinte súlytalanul átszaladni azokon a szakaszokon, ahol csordogálást hallottam. Emi kisebb pánikrohamok ellenére kitartóan követett.

Késő este a Naplás-tavi kilátóban voltunk Emivel és Bangóval fotózni. Nagy fáradtságomban bele se gondoltam, mennyire álomszerű a helyzet, amiben vagyok.

Miután egy meglepi betegség következtében rövidre kellett zárnunk az albán utazásunkat, úgy döntöttünk Emivel, hogy pár napot még a hegyekben szeretnénk tölteni a nyár végén.